Uveitis

Az uveáról

A szem középső rétegét uvea-nak nevezik. Ez egy erősen erezett hártya, amely a következőkből áll:

• Szivárványhártya – a lencse előtt lévő, feszített membrán, amely a szembe jutó fény mennyiségét szabályozza;
• Sugártest vagy csilló – a csarnokvíz kiválasztását kezelő érrendszeri struktúrák és a csillóizom alkotják;
• Choroidea – a szem érhártyája, amely a retina alatt helyezkedik el, és amely a retinát és az ínhártyát egyaránt táplálja.

Az uveitis az uvealis tractus gyulladását jelenti. A betegség formájától függően érintheti a retinát, az ínhártyátát vagy a uveát..

Az uveitis különböző klinikai formákat ölthet, attól függően, hogy meddig tart és mennyire súlyosak a tünetek.

Az időtartamától függően az uveitis lehet:

• Akut – gyorsan kialakul, de a tünetek intenzitása 3 hónap után csökken;
• Visszatérő – néhány havonta ismétlődő gyulladásos epizódokkal jár;
• Krónikus – a betegség hosszabb ideig tart, és a kezelés abbahagyását követő 3 hónapon belül visszatér.

Az érintett területtől függően a klinikai formát nevezhetjük:

Elülső uveitis – Ez a leggyakoribb forma. Más néven „iritis” -nek is nevezik, és a szem elülső részét érinti. Legtöbbször enyhe uveitisről van szó, a tünetek maguktól megjelennek és elmúlnak, de fennáll a veszélye annak is, hogy a gyulladás visszatérő vagy krónikus lesz. Az elülső uveitis hajlamos a legtöbb tünetet produkálni – szemfájdalom, fényérzékenység, szemvörösség és csökkent látásélesség.

Az elülső uveitishez társul:

• Szomszédos gyulladásos gócok – fertőzések a fül-orr-gégészeti területen;
• Távoli gyulladásos gócok – húgyúti vagy emésztőrendszeri fertőzések;
• Spondyloarthropathiák;
• Juvenilis idiopátiás artritisz;
• Herpeszvírus-fertőzés;
• Szisztémás autoimmun betegségek;
• Sérülések.

Intermedier uveitis – A myodesopsia vagy cisztoid makulaödéma a vér extravasatiója (érpályából kilépése) miatt alakul ki – a vér az erekből, a makulába jut. Ezek befolyásolhatják a látás minőségét és intermedier uveitishez vezethetnek. Ez a forma általában fájdalommentes és fiatal felnőtteknél fordul elő. Az állapot úgy jelentkezik, hogy az üvegtest tér a szem belsejéből származó folyadékkal telik meg. A betegek homályos látást és csökkent látásminőséget tapasztalnak.

Az intermedier uveitis a következőkkel jár együtt:

• Szarkoidózis;
• Sclerosis multiplex.

Hátsó uveitis – Ez a betegség egyik legsúlyosabb formája, mivel a szem belső részén jelentkezik, és érintheti a látóideget, a retinát vagy az érhártyát. Az intermedier uveitishez hasonlóan ez a típus is létrehozhat myodesopsiát, ami csökkenti a látásélességet, de a betegség visszatérő vagy krónikus formájához is vezethet. A hátsó uveitis egyéb jelei: sárgásfehér elváltozások a retinában vagy a chorioideában (retinitis és chorioideitis), sejtek az üvegtestben, exudatív retinaleválás, retina vasculitis vagy látóhártya-ödéma.

A hátsó uveitishez társul:

• Herpesz
• Bárányhimlő;
• Szarkoidózis
• Lupus;
• Szifilisz;
• Tuberkulózis.

Panuveitis – Ez a betegség legsúlyosabb formája, mivel az egész uveát érinti. Ha a szem mindhárom rétege begyullad, a látásvesztés kockázata rendkívül magas.

A panuveitis a következőkkel jár:

• Bakteriális vagy gombás retinitis;
• Vírusos retinitis;
• Toxoplazmózis;
• Szifilisz;
• Lupus;
• Tuberkulózis.

A leghajlamosabbak a más betegségekben vagy bizonyos genetikai változásokban szenvedő, rizikófaktorokkal rendelkező személyek. Néhány példa: 

• Brucellosis – Bang-betegság;
• Tuberkulózis; 
• Toxoplazmózis; 
• Övsömör;
• Leptospirózis
• Lyme-kór;
• Szifilisz;
• AIDS;
• Toxocariasis;
• Herpes simplex;
• Arthritis vagy reumatoid arthritis;
• Crohn-betegség;
• Pikkelysömör; 
• Colitis ulcerosa;
• Vogt-Koyanagi-Harada betegség;
• Sclerosis multiplex
• Bechterew-kór.

Bár a legtöbb uveitis idiopátiás, számos ok vezethet ehhez a betegséghez. 

• Szemsérülések – sérülés vagy vegyi anyagoknak való kitettség;
• Korábbi műtét;
• Bakteriális fertőzések (TBC, macskakarm betegség, Lyme-kór, szifilisz);
• Parazita fertőzések (toxoplazma, toxocariasis);
• Gyógyszeres kezelés során fellépő mellékhatásként;
• Neoplazmák (limfómák);
• Szisztémás gyulladásos betegségek (Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás);
• Szisztémás autoimmun betegségek (Bechterew-kór, Behcet-kór, szarkoidózis).

Az uveitis általában 20 és 60 év közötti embereknél jelenik meg, de gyermekeket is érinthet. A leggyakoribb tünetek a következők:

• Homályos látás;
• Szemfájdalom – az érintett szem körül érzett nyomás;
• Csökkent látásélesség;
• Fényérzékenység;
• A látótér külső részén lévő tárgyak látásának képtelensége;
• Myodesopsia – „repülő szúnyogok” látása;
• A látótérben mozgó fekete foltok észlelése.

A szemészeti konzultáció során a szakorvos áttekinti a páciens kórtörténetét, és átfogó vizsgálatot végez. Ez magában foglal egy sor vizsgálatot: 

• Fényre való reagálás;
• Vérvizsgálatok;
• Képalkotó vizsgálatok, röntgen, CT, MRI;
• A szem elülső részének vizsgálata réslámpával – a látóideg, a retina és az erek megfigyelésére, valamint a mikroszkopikus gyulladásos sejtek megkülönböztetésére;
• Szemfenéktükrözés – a szem hátsó részének vizsgálatára;
• A szem belsejének és a retinának a fényképezése;
• Tonometria – a szemnyomás mérésére;
• Optikai koherencia tomográfia a retina és az érhártya vastagságának mérésére – a gyulladás mértékének meghatározására;
• Fluoreszcein-angiográfia vagy indocianin-zöld angiográfia – a szem belsejében lévő erek képének rögzítésére, és annak megállapítására, hogy mennyire gyulladtak be;
• A szem csatornavizének vagy üvegtesti folyadéknak vizsgálata.

A betegség súlyosságától függően a kezelés gyógyszeres kezelésből vagy műtéti beavatkozásból állhat. A klasszikus kezelés a következőket foglalja magában: 

• szisztémás és cikloplegiás-pupillatágító gyógyszeres kezelés
• vagy helyi kortikoszteroidok. 

A fertőző uveitis antimikrobiális kezelést igényel, a krónikus esetekben pedig szisztémás kortikoszteroidok, nem-szteroid immunszuppresszánsok, krioterápia vagy műtét szükséges.

A kezelés szerepe a következő: 

• A gyulladás csökkentése (szteroid gyulladáscsökkentőkkel);
• A fertőzés megsemmisítése (antibiotikumokkal vagy parazitaellenes terápiával);
• Az immunrendszer elnyomása (szisztémás autoimmun betegségek esetén a reumatológus által adott speciális gyógyszerekkel). 

 Gyógyszere kezelés

• Gyulladáscsökkentő gyógyszerek;
• Görcsoldó gyógyszerek;
• Baktériumok és vírusok elleni gyógyszerek;
• Az immunrendszerre ható gyógyszerek;
• Gyulladáscsökkentő cseppek;
• Szem mellé adott szteroid gyulladáscsökkentő injekciók.

Szemészeti műtétek

• Ha az uveitis egy másik betegség mellékhatásaként jelentkezik, akkor az adott betegség (szürkehályog, retinaleválás stb.) műtétje javasolt;
• Vitrektómia – az üvegtest műtéti úton történő eltávolítása (csak súlyos esetekben);
• Gyógyszeres anyag beültetésével. A hátsó uveitisben szenvedő betegeknél olyan eszköz beültetése lehetséges, amely 2-3 évig kortikoszteroidokat juttat a szembe.

Természetgyógyászati gyógymódok uveitisre

Van néhány dolog, amit otthon is megtehetünk az uveitis tüneteinek enyhítésére, de ezek nem helyettesíthetik és nem is kell helyettesítsék a szakorvosi véleményt és kezelést.

• Meleg vagy hideg borogatás – a szem gyulladásának és fájdalmának enyhítésére;
• Napszemüveg viselése – fényérzékeny szemek esetén;
• C- és E-vitaminban gazdag ételek fogyasztása;
• Omega 3 és lutein pótlása;
• Antioxidánsokban gazdag ételek fogyasztása (áfonya, saláták, paradicsom, paprika stb.).

• A megfelelő szem- és kézhigiéniával gondoskodjon a szeme egészségéről.
• Ne halogassa a szembetegségek kezelését, és ne habozzon szakemberhez fordulni, ha olyan tünetei vannak, amelyek befolyásolják a látásélességet..